Nagy adósságom a Király Karcsika, Zsebi születésnapjáról szóló beszámoló. Két évet töltött. Úgy várta már a születésnapját, mint ahogy senkinél eddig nem tapasztaltam. Azt hiszem, az édesapja nyári születésnapján kezdődött, amikor a tortát nem ő kapta. Aztán jött szeptemberben a bátyja születésnapja, ahol a sok torta közül egyik sem az övé volt. Utána az édesanyja születésnapját ünnepelték, szintén tortával. Aztán hozzám is eljöttek, hozták a tortát, de sajnos az sem az övé volt. Novemberben keresztanyjának, Eszternek a születésnapjára is készült torta, de még mindig nem a Zsebié. Szóval, mire eljött december 13-a, az Ő születésnapja, valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy mindenkinek jár torta, mindenkinek van születésnapja, csak neki nem.
Na de akkor kitett magáért a széles rokonság és baráti kör: Zsebi négy tortát kapott egyszerre. Napaokig emlegette, hogy neki milyen sok tortája volt. Azt hiszem, az ajándékoknak nem is örvendett annyira, mint a sok tortának, s hogy végre neki énekelték a Boldog születésnapot.
A születésnapi buli részletei eltörpülnek e nagy élmény mellett. Persze ezúttal is nagy gyereksereg jelent meg Karcsika köszöntésére, Rebekát is elhozták a szülei, Eszterke és Boti Kolozsvárról.
Karcsika nagyon figyelte, mit művel Rebeka a tortáival.
Dávidka és Karcsika, háttérben a papagájokkal.
